Amit érzek

Közömbös lettél az évek során.
Irántam érzett szereteted korán
Vált a semmivel eggyé:
Alaktalan, hamis szeretetté.
Gyarló gondolatainknak, ím ez az ára:
Ostobán tekintünk most az üres világra.
Ketten akartunk egyek lenni, s most egyedül vagyunk.

Búsan menekülünk, egy messzi tudatban
Oltalmat keresve. S hazudott szavakba
Reménytelenül próbáljuk csempészni, mi elmúlt.
Unott kényszer-ösvénnyé vált a közös, egy út.
Látod, ennyi maradt nekünk?!
Világtalanul botorkálunk, míg szemünk
Aggódva kutatja az eltűnt perceket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.