Köszönés helyett

Zoltán unokatestvéremnek


Nyár volt. Kigomboltuk ingeink nyakát,
s könnyű nyári ruhákban szaladgáltunk
dolgaink előtt és után.
De te belső láztól fáztál,
és fogytál, egyre csak fogytál.
Halkszavú csend lett a társad,
ügyeidet zártad.
Mi reménykedtünk még, mikor azt mondtad:
-a költöző madarakkal én is elmegyek-
mert nem hittük,
hogy be kell tartanod
egy ilyen ígéretet.

Most ősz van. Dermedten látjuk,
a fészkek üresek.
Gyászzene szól…
Virágokat hoztunk. Köszönés
helyett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-09-29 14:46:43
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-29 14:46:43