Megbucskázva szûz havakban…
Táltos csődöröm hátán repültem
álmomban Hold és Nap között
szikrázott patkója szárnya lebbent
a valóság fölé vitt magával
álom-szigetem felett körözött -
vakhittel hittem mindig így lesz
de hátbavert egy jó (vagy rossz?) barát
most-időmbe hogy visszatérjek
- Táltosom már életéért zihált -
Ellép alólam - futtába görbül
isteni háta a szabadság nagy úr!
Én repülök
- Nélküle utána érte -
szárny nélkül immár
egyre lejjebb
- a Pillanatban
nem ő nem én
életem lesz alul -
Szabad táltosom körberöpköd
lemaradgat és visszaelőz
próbálom elkapni lebbenő sörényét
- két hosszú szála gyűrű ujjamon -
végképp itthagy
elfut előlem
életemtől
Uram!
igazad látom tudom
s megbucskázva szűz havakban
arcbőröm nélkül már nem is pirulok
A Táltos hátán szép volt az Élet!
- jaj hol vagyok már semmi nincs valós -
nem vagyok más mint haldokló tófenéken
fuldokló elázott nádbuga-kolonc -
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
