A Don-kanyar
Az a Puszta ma is temet, temet,
s igazságért nyúlnak ki holt kezek.
A Folyó kanyarog, szíveken át,
s minden cseppjében könny, vér, némaság.
...mentek, mentek az Örök Hómezőn,
botló lábbal, csillagba ütközőn.
Szél ölelte át őket, vad idő, -
rongyos éhesnek gyilkos szerető.
Ki küldte őket oda? Az a Bűn,
mely ott zengett sátáni hegedűn,
gőg-hatalom, fosztogató világ, -
most is hallod ijesztő dallamát.
Minden Emlékmű részekre törött:
oly más-lelkű hajcsár és üldözött,
még akkor is, ha a végsorsuk egy,
s varjúhad száll látszat-béke felett!
Ha igazság nem kell, - hallgassatok!
Az a Folyó szívekben kanyarog.
Beszennyezik reklám-zászlós imák, -
elég lehajtott fej és némaság.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 2000/3
