A Don-kanyar

Az a Puszta ma is temet, temet,
s igazságért nyúlnak ki holt kezek.
A Folyó kanyarog, szíveken át,
s minden cseppjében könny, vér, némaság.

...mentek, mentek az Örök Hómezőn,
botló lábbal, csillagba ütközőn.
Szél ölelte át őket, vad idő,  -
rongyos éhesnek gyilkos szerető.

Ki küldte őket oda? Az a Bűn,
mely ott zengett sátáni hegedűn,
gőg-hatalom, fosztogató világ,  -
most is hallod ijesztő dallamát.

Minden Emlékmű részekre törött:
oly más-lelkű hajcsár és üldözött,
még akkor is, ha a végsorsuk egy,
s varjúhad száll látszat-béke felett!

Ha igazság nem kell,  -  hallgassatok!
Az a Folyó szívekben kanyarog.
Beszennyezik reklám-zászlós imák,  -
elég lehajtott fej és némaság.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 2000/3