Tóth János Janus : Költőtemető

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38776 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
Tóth János Janus: űrsisak ispánokkal
Tóth János Janus: Májusi csend
Valyon László: Ballada a legszebbről
Kiss-Teleki Rita: így egész
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 12 órája
Serfőző Attila 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Pataki Lili 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Farkas György 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Debreczeny GYörgy 7 napja
Albert Zsolt 8 napja
Cservinka Dávid 8 napja
Csurgay Kristóf 8 napja
Markovics Anita 9 napja
Filip Tamás 9 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
Vadas Tibor 10 napja
Vezsenyi Ildikó 12 napja
Valyon László 15 napja
FRISS NAPLÓK

 fiaiéi 1 órája
Bátai Tibor 1 órája
Gyurcsi 5 órája
az univerzum szélén 6 órája
Hetedíziglen 11 órája
Janus naplója 13 órája
A vádlottak padján 14 órája
hexameter2 3 napja
törmelék 4 napja
Minimal Planet 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Jószándékú párbeszélgetés 5 napja
nélküled 5 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 5 napja
négysorosok 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tóth János Janus
Költőtemető

A betűk, a feketék, mint a rögök
peregnek a papírra, fedve szemet,
szemöldököt és az orr, a homlok dombja…
mint a sivatag dűnéit, az elmúlás szele lopja…
és oda az arc, immár temetve
és pereg a betű mellkasra, szívre, erekre
lassan a költő testét a papír-ravatalon
belepi az este, árnyék ül a félszavakon….
és nincs tovább, semmi már a szív, az agy
enyészet lakomáz, vágyból, álomból se hagy,
nincs egy morzsa se, lélekkel száll el a remény,
s marad egy szóhalom, alatta a néhai én…
majd jönnek ismerősök, barátok, rokonok
könnyek, sóhajok, kín szülte grimaszok,
és ott a szóhalom alatt már csak a csend feszül,
s rajta én megfeszítve, úgy, reménytelenül,
hisz tudom, nincs hitem, nincs istenem,
nincs feltámadásom, de már enyém a végtelen……







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-21 20:13:43
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-21 20:13:43


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-05-30 22:27   Napló: fiaiéi
2024-05-30 22:21   Napló: fiaiéi
2024-05-30 22:17   Napló: Bátai Tibor
2024-05-30 22:11   Napló: fiaiéi
2024-05-30 20:56   Napló: fiaiéi
2024-05-30 20:53   Napló: fiaiéi
2024-05-30 17:45   Napló: Gyurcsi
2024-05-30 17:29   Napló: az univerzum szélén
2024-05-30 11:16   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-05-30 10:59   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus