Este a másik szobában

Bemegyek este a másik szobába.
Sötét, csak kintről az utcai lámpa
Küld be egy halvány fényt az ablakon át,
De a sötétség uralja a szobát.
A szekrény előtt csendesen megállok,
Amelyen az a fehér urna áll ott.
Nem látszik, csak a fehér fátyol dereng
A sötétben és olyan komor a csend.
Nem gyújtom meg a villanyt. A sötétben
Lopakodnak az árnyak észrevétlen
És hoznak magukkal egy régi képet,
Amit el is rejtettek már az évek.
Hosszú hajú barna lány szalad elém,
Édes arcán mosolyt sugárzik a fény.
Vállamra hajtja fejét, nem néz énrám
És én átölelem, boldogan, némán.
Ott állunk együtt, egymáshoz simulva,
Elfelejtem, hogy előttem az urna.
Azután, ahogy lassan felocsúdok,
Az árnyak eltűnnek, én villanyt gyújtok.
Látom az urnát és a kép elillant.
Kár volt felgyújtani a villanyt.

                                              

2005.01.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.