Paál Marcell : Mélység és magasság


 
2842 szerző 39253 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Szőke Imre: Achilles orr
Ötvös Németh Edit: egyszer csak hideg lett
Szőke Imre: Viszketés
Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
FRISS FÓRUMOK

Blanka Eszter 1 órája
Szilasi Katalin 13 órája
Duma György 13 órája
Ötvös Németh Edit 16 órája
Gyurcsi - Zalán György 18 órája
Tímea Lantos 21 órája
Szőke Imre 1 napja
Bara Anna 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Pataki Lili 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tamási József 4 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Boris Anita 6 napja
Valyon László 7 napja
Szakállas Zsolt 7 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 4 órája
Hetedíziglen 13 órája
Bátai Tibor 13 órája
az utolsó alma 13 órája
Minimal Planet 14 órája
különc 19 órája
Janus naplója 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Készül az album 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Paál Marcell
Mélység és magasság

Talán nem unnád,
ha elmesélném...

a városokat az óceán mélyén.
Utcákból állnak ők is, és a
vízbiztos, algával festett házak
felett a napfény, mint óriás
látomás lebeg. Időnként
valami kisded vulkán szór
lávaszínt a kopár tűzfalakra,
és a sötét, félvad homály részekre
szakadva vonzódik önmagához.

Óhaj is talán ez a látomás,
mely hullámzik, küszködik,
partra vet. Úgy sodor közel
privát mandaládhoz, hogy
gyötrelmeidet is ölelheted,
és eközben pányvát vethetsz
bármely kósza jóra. Persze
álmaidban már ott rejtőzik
mindez; elnagyolva.

Én szóltam az elején,
hogy unalmas lesz talán...

a történetem. Bár, ha figyelsz
a szavak közötti csöndre vagy
a víz hangjára a sziklák falán,
akkor rádöbbensz; a tengermély
az ég folyékony tükre,
és a házfalon az alga; fű, bokor,
csalán. Mindaz, ami a vihar nehéz,
indigó testében lebeg, túlélni
küzd, szorong és remeg.

Ahogyan tengelye körül a Föld,
mi is úgy forgunk tovább és tovább.
Bölcsőjét talán az idő sem ismeri,
az ember pedig elgyötri korát,
de van egy látomás, amely közös
tengerrel, sorssal, éggel;
a mélyben derengő városok
addig vándorolnak, amíg
össze nem forrnak a fénnyel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-09-26 16:42:52
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-26 16:42:52


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-18 10:25   új fórumbejegyzés: Blanka Eszter
2025-08-18 08:05   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2025-08-17 22:37   Napló: Bátai Tibor
2025-08-17 22:36   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 22:33   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:32   Napló: az utolsó alma
2025-08-17 22:14   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-08-17 22:00   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 21:18   Napló: Minimal Planet
2025-08-17 20:10   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit