Szingularitás

Lassan jönnek a partjelzők
vad zászlóikkal a kezükben,
és úgy vonalazzák az időt
mint focipályát, beszaladnom
lehetetlen. Itt, a partvonalon
szakadó hazában, az esőben
állok, a meccs hipnotizál.

Síptól sípig törnek a csontok,
partvonalak jajszava hördül,
és itt áll minden falu népe,
szorosan, végtelenül, ami még
életre való. Amitől ellépve
csak az idegenség jege vár,
vagy a parttalanság melege.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-06 17:38:21
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-06 17:38:21