az érthetetlen

háztetőkön
csúszdázott a fény
s a riadt sötét után
vetette magát

hajnalodik
zizegte sok falevél
míg kormos hátukat  
nyaldosta néhány láng

tűzoltófecskendők
kígyóztak vízterhükkel
sikolyokat oltva
s az elnehezült bakancsok
között egy kutya rohangált
hangos ugatással
ismert szagokat keresve

az ugatás lassan lemondó
vonításba ment át
ahogy egyre mélyebb
sebet vájt benne a hiány

nem értette hogy
örökre elvesztette
hogy az összeégett
holttestnek már nincs
többé szeretet-illata





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-08 11:41:39
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-08 11:41:39