Thomasnak újra
Mint vénség, ki már végigjárta útját,
s ki is apasztotta szerencséje kútját,
még utoljára körbenéz és réved,
hogy az emberiség milyen mélyre téved,
szorong, mikor nézi, a töménytelen hülyét,
ki kétes kézbe teszi minden fontos ügyét,
s koponyája mélyén nem világlik semmi,
csak az éjsötétnyi inni, hálni, enni,
fegyverek zajáról elhiszi, hogy jogos,
s az erősebbet védi minden békés okos,
együtt helyett minden nemzet magát bízza,
úgyis, ha a szomszéd már a belét húzza.
Nem találja helyét dühbe süllyedt földjén,
nem segíthet ezen se arany se tömjén,
megtörténik mégis, remélni mit nem mert,
körbenéz, és lát egy gondolkodó embert.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-07-26 22:27:34
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-26 22:27:34
