Diszpléj



József Attila – Nézem a lámpát - parafrázis

Monitor. Nézem, bitek és pixelek.
Kétarasznyi színes ablak a világra.
Immár minden arcot szinte ismerek.
El kéne szakadnom, tudom, hogy - hiába.

Megbűvölten tapad rá a tekintetem,
hatalma van rajtam, látom, tudom, érzem.
Elmerengek fényes, de hamis kincseken,
halvány rózsaszínű hajdan piros vérem,

Odaadnám érte vagy három ujjamat,
hogy ne nyomjon Isten egy póveroffot,
Maradék tudatom sikoltozva hasad,
- Mi az, hogy nyugi, ezt most kinek mondod?!

Nem egy csillár ez, hogy leoltom és annyi,
lelkemnek világít, nem a két szememnek
Ebből – csak ez maradt – nem tudok leadni.
Álmos dögbogarak rám telepedhetnek.

Videó linkje:

https://youtu.be/gRpDy1ET2u0






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-26 15:17:55
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-26 15:17:55