lavina-mixer.






fonnyadt kaviár; szép,
sárga az izzószála.
esszé, frigiditás, ólomnehéz; a pörk
kiújul, megnevezve azokat,
akiket a foton-tej elgázolt.
a ténykedés fellázít;
vajon mi duzzadtabb a határidőnapló pamfletjeinél?
az okozat okot keres,
a szinapszisok kötőfékje álterhes.
mit tudsz a kerületvesztésről?
a kerületvesztés olyan derékszögekre vonatkozik, amelyek száznyolcvan fokra
nyílnak szét.
s te elhatározod; nem vakarod meg orrod viszkető
tövét,
nem gyártasz több selejtet, irdatlanul hosszú lakossági tájékoztatód,
részekre tagolt folyondárod, nem fogadod el a préda szerepét és magad;
a zsibárus kulcsa szelepeid megbecstelenítője,
tomboló önkívületedből nem ránt
ki az uborkapakolás se,
hurkás merüléssel megközelíteni autókonvojod nem könnyű,
néha ékszerteknősökre cseréled le forgó lampionod,
leméred a mételyt, mely negédes,
mindazonáltal úgyis bevillan, honnan ismersz, s ismerlek ily jól…
elhantoltad a ribizli-szörpöt,
a holtak elfoglalták a tengert, izzadt homlokod ostyák és vikingek legyezik,
gazdasági vonzatod nincs,
időtlen ideig bételt rágsz,
sugdolózásod ártalmasabb a bepólyált vasércnél;
az utazás fejleszti az intelligenciát, hóbortosságod a csapszeg
szőrös kandúrjait,
nem túl szerencsés ötlet épp most
összekülönbözni a szinkrontolmáccsal, mikor a bokszeralsóknak kiakadt az állkapcsuk.
badarság lenne a narrátor miatt öngyilkosnak lenned.
a foncsorozatlanságban fehér csomóid számára elérhetetlen a fejletlen kovász,
így hát sem étlapokat nem szórsz szét többé, sem a gumibakokat
nem csalod ki a verőfényre, szellőzködés végett;
van olyan megbízó, aki a keményebb műfajú matracot is tökéletesen kiszolgálja,
íme, a forró italok hercehurcája, amint növelni igyekszik
próbálkozásaid patkóinak a számát,
a lavina-mixer rászoktatott az öklendezők helikonjára, cserébe azt kívánta,
tűzd zsetonodra, ki a füllentéseidet sajtárjába meríti.
középkori babonákkal szapulod a kötelesség kútját,
leszakadt karokat kínál a kos, a bársonyhuzat,
s te ingereket kunyerálsz a sárkányterítős amőbától,
mert képtelen vagy ellenállni a göbös faggyúzár
zselléreinek,
mert fűtéstechnikai utalványodból kémiai reakciókat vált ki a széf;
tolni, tolni az ékszeres ládát, végül az iniciálék vezető híreihez
csapódni, pártatlanul.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-09-15 11:05:19
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-15 11:05:19