Szerelmes szonett

Te gaz! Ki hánytattad lelkem rajtad,
Mikor már minden veszni látszott,
Testemnek utolsó darabjait sarjad
Megérintette, s összeesve elszállott.

Kiben bíztam, s szerelmet fogadtam,
De kegyetlenséged rajta csattant,
Ki oly ártatlan, mint az ördög álarcban.
Te gaz! Kinek tette mindig csak bosszant.

S jöttél Te, kertekben táncoló angyal,
Kivel ha lehetne, mindig csak tangóznék,
S csókolnám tested, mielőtt hasad a hajnal.

Kedvesem, nézz rám, hisz veled sírhatnék!
Tegyük ezt ketten itt, a senki földön,
Ahol vár ránk az élethosszig tartó börtön.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Egy boldog elégia (Budapest, 2025)
Kiadó: Publio
Feltöltés ideje: 2025-10-02 17:24:40
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-02 17:24:40