PRÓZA:Újfalusi kevert 2,
(második „beöntés”)
A politika, az mi?
Bár, a politikai széljárások minden rendes magyar településen éreztették hatásukat, Újfalu mintha védettségre tett volna szert. Lakói a legnagyobb gyanútlanságban töltötték az amúgy viharos időket is. Az első Világháború még úgy, ahogy beszűrődött a falu mindennapjaiba. Például sokan hallottak Doberdóról, de már a 19-es események igencsak szőrmentén hatottak az újfalusi közvéleményre. (Bár egy vagy két izgága személy fantáziáját mintha meglegyintette volna az a körülmény, hogy báró Prónay Alfréd huzamosan az újfalusi birtokán tartózkodott. Mi okból? Azelőtt jó, ha szüret idején látták.)
Később sokan a kitartó fejvakarászástól remélték megérteni azt a különös tényt, miszerint a rustyuru-murustyuk mi a szent szarért jelentek meg egy békés falusi hajnalon, nagy óbégatva, miközben a falu talpig pendelyben gondolta végig, mit vétett, hogy ez a bocskoros istencsapás éri őket. Úgy ám, hogy menet közben nem átállották elhajtani az állatok javát, legázolni az új és a régi telepítésű szőlőt, meghágni a legszemrevalóbb és a kevésbé szemrevaló fehérnépet és némely jobb sorsra érdemes kecske állatot egyaránt.
Sok mendemonda magyarázta volna a szörnyű esetet, de majd csak jóval később, egy volt tizenkilences hős temetésén elmondottak hozták meg a falu népének a nem várt megvilágosodást. Az újfalusi sírásók hazavitték a hírét annak a forradalomnak, amit úgy megsínylettek anno.
Lipótmezei Dönci, temetkezési műszakvezető, Újfalu mindig tettre kész szülötte, nagy nekibuzdulásában azonnali hatállyal kihirdette a Labdarózsás Forradalmat szerte a faluban. Meg is mozdult a település apraja-nagyja. Főleg az ifjúság. Ámde! Ámde! A kezdeti népfelkelésszerű talpra ugrás, hirtelen dugába dőlt. Ugyanis, valami nagyon keresztbetett a jó Döncinek és az ő forradalmának.
Volt itt valami, ami azon nyomban lesöpörte a fenti hevületet. Nagyobb hatással bírt, mint ez az igen jól hangzó LABDARÓZSÁS FORRADALOM, meg a megálmodója, Dönci. Ez pediglen nem más, mint a „Bolondlyuk”. Valójában a helyi kocsma. Közelebbről Pityó Zoli, a kiugrott temetőcsősz, a „Bolondlyuk”-hoz címzett közönséges becsületsüllyesztő kocsmárnoka. Ő tett keresztbe a forradalmi hevületnek azzal, hogy épp erre az időre tűzte ki az ÚJFALUSI NAGY KUGKIVERSENYT!
Tudniillik, ez hagyományosan a búcsút megelőző valamelyik hétvégen zajlik. A derék helyiek, valamint az innen elszármazottak egy fél-marháért gurítanak, míg ki nem dőlnek a töménytelen sörmennyiségtől, amit magukba öntenek.
Pityó Zoli saját kezűleg, mégpedig a verseny ideje alatt, mindenki szemeláttára hasít ketté egy marhát.(A másik felét kiméri „versenyen” kívül. Jóval olcsóbban, mint a mészárszék.) Az egyik fele pedig maga a díj.
Csoda, hogy Lipótmezei Dönci Labdarózsás Forradalmát úgy elfútta a szél, (még ha a Bolondlyukból is jött) mint a halottak napi gyertyát az északi fuvallat?
Ezúttal a Bolondlyuk győzött.
Hiába a társadalmilag oly megalapozottnak hitt cselekvésvágy, amely Újfalu lánglelkű szülöttének Lipótmezei Döncinek a kebelében fogant, s vetélt el. Olybá tűnt, most nincs nagyobb adu a kocsma mögött elhelyezkedő tekepályánál, az ottan dúlni készülő nagy gurító csatánál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-11-03 13:10:33
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-03 13:12:17
