Szóköz
A kávém keserű,
mint a reggeli hírek.
Valaki megint mellébeszélt
az igazságról,
majd bocsánatot mormolt
egy fűtött stúdióban,
ahol minden mondat
steril kesztyűben születik –
ujjlenyomat nélkül.
Az igaz szavak meg csak hullanak,
mint betiltott versek a hóra –
elolvadnak,
mielőtt bárki rájuk lehelhetne.
Pedig tudnunk kell:
a nyelv csak akkor szabad,
ha megmutathatja sebeit,
s nem fedik el őket
szándékkal kevert álszavak.
Ki hiszi még,
hogy a csend nyugalmat rejt?
A csend a félelem nyelve,
ahol a fájdalom némán kering
a levegő zárójeles teste körül.
A szabadság nem az,
hogy bármit kimondhatunk –
hanem, hogy szívünk nem remeg,
amikor megtesszük.
Akkor sem,
ha szavaink fénye
idegen törvények
árnyékában dereng.
És ha ma némák maradunk,
holnap betűink sem lesznek –
csak figyelő szemek
és algoritmusok,
amik hallgatásunk titkát fürkészik
a szavak közti
üres szóközökben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-11-07 22:57:33
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-07 22:57:33