Világraszóló

Hajnal, Idő Apó nagyobbik leánya mindig korán kel. Kitakarítja a kandallókat, tüzet gyújt, aztán siet a kútra friss vízért. A szakácsnénak is segít elkészíteni a reggelit. Nappal, a kisebbik lány ilyenkor még alszik, de ünnepi ruháját már kikészítették a cselédek. Délután lovagi torna lesz a Győztes Kakas díjért, és ő fogja átadni a jutalmat a bajnoknak.

A két leány apja, a Mindenség ura, most úton van. Sok-sok ajándékot ígért kedvencének, Nappalnak. Gyöngyös mellényt, selyemszoknyát, bársonyszalagot, csipkéket, hímzett cipellőt. Hajnal is új cipőt kért. Mezítláb jár, hóban, fagyban. Szép ruhát nem mert kérni, mert a lovagi tornán úgyse lehet ott. Délután lesz, mire végez a mosással, utána meg a konyhán fog segédkezni.

Mindamellett a konyha a legjobb hely a kastélyban, főleg télen. Míg a szakácsné a kalácsot gyúrja, Hajnal a diót töri, és hallgatja az öreg dajka meséit, akit már csak itt tűrnek meg, a kemencesutban. Anyó pedig legtöbbször Alkony hercegéről szokott mesélni, aki az álmok birodalmában él, de szeretne útra kelni, hogy megtudja, mi van azontúl?
-Hiába óvták a szülei, - mesélte Anyó, - nem nyugodhatott, útra kelt fényes, fekete paripáján, hogy bejárja a nagyvilágot.
A konyha füstjében, gőzében megelevenedtek a falvak, városok, ahová Hajnal még sosem jutott el.

Kora délután megérkezett Idő apó a sok-sok ajándékkal. Nappal mindent megkapott, amit kért, csak a másiknak nem jutott semmi. Apja megint elfelejtette, hogy két gyermeke van.

Hajnalnak búsulni se volt ideje, mert Nappal ráparancsolt, hogy segítsen neki felöltözni. Nagyon csinos volt a vár kisasszonya. Mindegyik ifjú az ő kegyeiért versengett a lovagi tornán. A győztes egy szőke, szép szemű lovag lett. Nappal legalábbis nagyon szépnek látta.

-Apácskám, kell nekem ez a fiú, akarom! - súgta az apjának, lelkendezve.

-Ugyan már lányom, még túl fiatal vagy.

-Márpedig én férjhez akarok menni. Vagy ehhez a fiúhoz, vagy senki máshoz!

Mit volt mit tenni? A hatalmas úr semmit se tudott megtagadni tőle.

Nagy lakodalmat csaptak, hét napig tartott a dínom-dánom, Hajnal alig győzött elmosogatni utánuk.

Aztán az ifjú pár aranyhintóba ült és elkocsikázott a tekintélyes hozománnyal.


Telt-múlt az idő, Hajnal ruhácskái egyre kopottabbak lettek. Azt hitte, ha Nappal elköltözik, Idő Apó több figyelmet szentel majd neki. Szeretett volna ő is férjhez menni, szerette volna, ha apja őt is kiemeli, maga mellé ülteti, valamelyik lovagi tornán. Ha nem is a győztes, de egy kedves legény talán rajta felejti a szemét, mert így senki se vette észre. Még a szolgák is csak kinevették, odébb lökték.

De Idő Apó nem törődött vele. Volt neki dolga éppen elég, hiszen jött a tél, és nemcsak arról kellett gondoskodjon, hogy legyen hótakaró a földeken, zúzmara az ágakon, de az ajándékokat is ő hordta ki a gyermekeknek, ezüst szánkón, piros kabátban. Sok gyerek azonban hiába tisztította ki a cipőjét, ha egyáltalán volt cipője. Akit Idő Apó nem szeretett, az nem kapott ajándékot.

Egy nap kedvenc leánya váratlanul haza állított, egyedül, csalódottan. Vagy ő unt bele a házasságba, vagy a férjeura, nem lehetett tudni, de egy hétig duzzogott, szomorkodott.

Apja sajnálta nagyon, majd megszakadt a szíve. Elhalmozta ajándékokkal, és a cselédek is az ő kedvét kellett lessék szüntelen. Nappal rosszkedve addig tartott míg új lovagi tornát nem rendeztek. Akkor ismét megjelent az apja jobbján, szépen felcicomázva, és büszkén nyújtotta át a győztesnek a díjat. A bajnok izmos, barna fiú volt, Nappalnak meg is tetszett nyomban.

-Apácskám, ő kell nekem, -súgta izgatottan, ő lesz a férjem, senki más!

Hamarosan új lagzit ültek Idő Apó fényes palotájában. Egy hétig tartott a dínom-dánom. Hajnal nem győzött utánuk elmosogatni.

Aztán az ifjú pár vidáman elkocsikázott.


Egy nap levél jött Alkony hercegétől. Kis kék madár csőrében volt a levél, és az állt benne, hogy a herceg feleséget keres. Tudja, hogy Idő Apónak leánygyermeke van, tiszteletét tenné náluk. Az út azonban hosszú, hét teljes hónap, addig is várja kegyes válaszukat. Idő Apó éppen úton volt, Hajnalka vette át a levelet, és el is küldte nyomban a választ, hogy nagy szeretettel várja a kedves Alkonyt. Még egy kis bábut is küldött neki, amit ő maga készített, egyebe nem volt. A herceget meghatotta a szerény ajándék. Jöttek-mentek az üzenetek, és hét hónap alatt úgy összebarátkoztak, mintha már évek óta ismernék egymást.

Mikor Idő Apó visszatért útjáról, csodálkozva vette tudomásul, hogy Hajnal szerelmes, és vőlegénye nemsokára megérkezik. Kegyesen beleegyezett, hogy a lány megszője és megvarrja a menyasszonyi ruháját. Még egy pár új cipőt is ajándékozott neki.

Egyik este, pont vacsoraidőben, váratlanul betoppant Nappal. Morcosan, egyedül. Nem tudni mi történt, ki unt rá a másikra és miért? Idő Apó nem győzte vigasztalni.

De másnap, amikor nagy kíséretével megérkezett Alkony, Nappal rosszkedve rögtön elmúlt. Elsőként üdvözölte a vendéget, aztán apjához rohant, és lelkendezve súgta a fülébe:

-Apácskám, ő kell nekem, őt akarom, vagy senki mást!

Nem volt mit tenni, Hajnal oda kellett adja menyasszonyi ruháját, és jogát a szerelemhez. Csak az új cipőt tarthatta meg, de hiába, mert rongyos ruhájában nem kellett senkinek. Ki is nevette mindenki.

Egy hétig tartott a dínom-dánom, Hajnal nem győzött utánuk elmosogatni.     





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-17 00:01:40
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-17 00:01:40