Ez itt saját vetés,
a tüske is direkt,
zsinórral írt sorok,
elrontott jambusok.
Belül csapás feszül
kerülhetetlenül.
A zöldfülűnél kezd,
ma adja át nekem.
Bokortövekbe bújt
ezernyi bíboros
vöröst, lilás palást
avart csigák fölött,
penészzöld bozótban
arany virágokat,
felhasadt magokat.
Agóniám kitart,
ha ennyi csodától
oldom el magam.
