Vénülő (jav)

lassuló lépteim sehová vezetnek
halódok, csak lesem magam bután
az ismerős utca képe halványul
mi lesz velem ezek után
annyi az idegen arc, mily’ sok a fiatal
hol vagytok régiek, már csak ennyit kérdezek
temetőbe járok a sírhelyek között
apám, anyám már nem szeret
egy jobb helyre,
a magasba költözött
mennék utánatok szívesen
de itt tartanak még gyermekem
unokámmal ismerkedek
mielőtt végleg lehunyom szemem
úgy hiszem kiérdemeltem a végleges nyugalmat
de ki tudja meddig tart még szenvedésem
Isten kegyetlen, megvárat
amikor búcsúzom végleg, ne sírjatok,
bár itt e földön lassan öl a bánat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-26 13:08:27
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-26 13:13:10