Megszöktem otthonról. Csak azt néztem, hogy minél messzebb legyek a szüleimtől. Már nem szerettem őket. Sőt gyűlöltem mindkettőjüket. Apámat azért, mert megerőszakolt, anyámat meg azért, mert tehetett volna valamit. Akármit.

Én még fiatal voltam, alig tizenöt éves. Csinos és csinosan is öltöztem. Ő meg egy vékony kis nő volt, ősz hajjal és mindig fáradtan.

Apám bányász volt. Nagydarab, egy folyton szuszogó, rekedtes hangú férfi. Csak a csirkéit és a nyulait szerette, meg a nagy házát, amiből mi a pincét használtuk. Ott éltünk egymás hegyén-hátán, mint az állatok.

Talán ez volt a baj. Egymás előtt öltöztünk, vetkőztünk. Hiába voltam már elég idős, nem lehetett külön szobám. Lehetett volna, mert a nagy kétszintes házban volt öt szoba is, szépen berendezve, hogy legyen mit mutogatni a rokonoknak.

Amikor elkezdtem nőiesedni, az apám nézett, vörösödött és nevetett. Azt mondta: milyen kis formás pipi vagyok. Az anyám csak pislogott. Nem szólt semmit, de ezek után éreztem, hogy utál. Úgy nézett rám, mintha egy kígyó lenne, olyan szúrós volt a szeme.

Az történt, hogy anyám elutazott egy hétvégére a rokonainkhoz. Én otthon maradtam apámmal. Szombaton felkeltem, és elkezdtem főzni. Apám jött-ment, nem szólt. Látszott rajta, hogy egyre részegebb. Néha odajött hozzám, nézte mit csinálok.

Amikor kész lett az ebéd, szóltam neki, hogy jöjjön. Bejött. Leült az asztalhoz, és enni kezdett. Én csak álltam és figyeltem. Mintha sejtettem volna, hogy akar valamit.

Amikor végzett végignézett rajtam, borsózott a hátam, olyan volt a tekintete. Odaléptem, hogy elvegyem előle a tányért és akkor megragadta a kezemet. Olyan erővel, hogy meg se tudtam mozdítani. A másik kezével a lábam közé nyúlt és a tenyerével lassan végig simogatta a nemi szervemet. Letérdepelt elém és engem is lehúzott. Térdre estem. Hirtelen azt se tudtam, hogy mi van. Ledöbbentem. Meghaltam.

Apám leszorított a padlóra. Teljes súlyával rám nehezedett, mintha össze akart volna préselni. Én közben úgy összeszorítottam a combjaimat, ahogy csak bírtam. Ő erősebb volt, és az öklével feszítette szét a lábaimat, szinte feltépte a bőrt. Úgy láttam, hogy fekete az arca, a pince, minden sötét, mint a pokol. A bűze, a mosdatlan izzadsága égette a nyálkahártyáimat és éles, nyilalló fájdalmat éreztem, ahogy belém hatolt. Még szűz voltam. Eddig.

A fájdalom átjárt, megbénított, már az életemért rettegtem. Attól féltem, hogy megöl. Talán jobb is lett volna. Amikor végzett, hagy nehezen felállt és megtántorodott, már azt hittem összeesik, ott viszi el az ördög, de nem volt ilyen szerencsém. Az egész testem égett. Feküdtem. Nem tudom meddig. Aztán remegni kezdtem, először csak enyhén, utána az egész testem és elkezdtem zokogni. Sírtam és sírtam. Azt gondoltam, ennyi könnye nincs is az embernek.

És megláttam az anyám arcát az ablakban. Iszonyatos látvány volt. Végig nézte az egészet, látszott rajta. Végig nézete, de nem tett semmit. Semmit. A kígyó.

Nem tudom, hogy mennyi idő telt el. Tudtam, hogy mi történt. Úgy láttam, mintha egy fordított távcsövön nézném. Messze volt. Nagyon messze. Láttam magamat véresen, tépett ruhában, kócos hajjal, de valahol távol, mint egy filmben. Ültem a padlón. Néztem magam körül a pincét, de kellett egy kis idő, hogy felfogjam, otthon vagyok.

Otthon, mi már soha nem lesz az enyém. Csak egy szó. Otthon, amelyről már nem fogok álmodni, mert minden álmomban majd jön az apám és megöl. Mert megölt és megölte a jövőmet is. Meg minden mást, aki eddig voltam.

Felálltam és nagy nehezen összeszedtem magamat. Levetkőztem, a ruháimat egy kukazsákba tettem és lezuhanyoztam. A forró víz ellazított és megnyugtatott. Láttam magamon néhány zúzódást, a lábaimon, a karomon, a mellkasomon és a hátamon. A kezeim még mindig remegtek és nagyon fáradtnak és gyengének éreztem magamat. A vaginámat próbáltam megtisztítani, de úgy éreztem, hogy már örökké mocskos marad.

Utána felöltöztem, farmernadrágot és egy hosszúujjú pulóvert vettem fel. Visszamentem a konyhába, ott is rendet raktam. Fogtam egy kést és felmentem a lépcsőn.Szétnéztem. Kerestem az apámat, meg akartam ölni. Nem láttam sehol.

Hátra mentem az udvaron, megnéztem a csűrben, a kertben, de nem volt ott. Úgy gondoltam biztosan kiment a szőlőbe. Visszamentem a házba, egy hátizsákba beraktam néhány dolgot, ruhát, vizet, kaját meg ami a kezembe került. Kifelé becsuktam az ajtót, és a kulcsot eldobtam. Tudtam, nem jövök már ide vissza.