Kinyílik a nagyvilág 2.
Kinyílik a nagyvilág
Egy útra léptem s haladok.
Mint izzó parázs, világítok.
Forró a talaj, már alattam.
Elviselem, de nem halkan.
Ordítani tudok, mert ez fájhat.
Kies pusztává teszem a tájat.
Nézem s látom a távolban.
Emberi valóm a hamuban.
Kinyílik a nagyvilág s altat.
Eltűntek már a forradalmak.
Izzó parazsam el nem éget.
Adja magából a szelídséget.
A fény hamvadni kezd lassan.
Ha jön majd szél még felvillan.
Újra lángolhat, lankadatlan.
Végül hamuvá lesz s elillan.
2025.01.20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-27 10:40:22
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-27 10:40:22