Újabb idősík, egy váróban 2.


Leültem és várok, az idő megállt.
Lassan telnek a rohanó percek.
Az Idősík most, furcsa lett nagyon.
Csak nézek befelé az SBO ablakon.

Üres tekinteteket látok s riadalmat.
Az emberek haladnak, jobbra-balra.
Célt tévesztve, néha szinte rohanva.
A várakozás, már-már egy lassú kínzás.

Itt a váróban minden kicsit másabb.
Remény van rá, hogy tán el is látnak.
Jó helyen vagyok: - mondja a nővér halkan.
Ettől, nem érzem magam biztonságban.

Rémült vagyok és ideges a várakozástól.
Mások is érkeznek, csak ők, már hordágyon.
Az üres falak, mint valami teher nyomnak.
Most végre mehetek, már engem hívnak.

Kórházba kerültem, bár nem akartam.
Órákat töltöttem a kényszer váróban.
Egy újabb idősík jött akkor már létre.
Mikor bekerültem az SBO vizsgáló terébe.


2026. január. 27.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-27 11:19:51
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-27 11:19:51