kisfiú a patakparton
nem voltak mintáim
nem színeztem előre rajzolt világokat
csak figyeltem
a víz bizonytalan fodrozódását
ahogy a fény
újra és újra
megpróbálta elmagyarázni
mi ez körülöttem
én pedig feküdtem
és hagytam
hogy minden elmozduljon
arcot kaptak a kövek
történetet a fűszálak
szándékot a szél
és közben
észrevétlenül
a tér közepére kerültem
nem uralkodóként
csak
mint az egyetlen
aki vár
hogy meghallja
mikor szólal meg valami
a saját hangján
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-18 10:15:20
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-18 10:23:32