Dal
mint lidércfény kísért évekig
a túlélés reménye
a halálnál rosszabb a betegség
aminek a halál a vége
elmenni innen oly nehéz
itt hagyni a földet
bevégezetlen a küldetést
az utat, magamat, félbe
töredék vagyok, mikor elér,
mikor odaérek bennem,
nem voltam csak egy villanás,
milliárd villanás közben
onnan, ahol most vagyok,
a jövő, a múlt elérhetetlen,
elrepedt tojáshéj tartja
az életet még bennem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-21 19:46:42
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-21 19:46:42
