Az erdő panasza

Ahol mások eltévednek, ott lakom.
Halott tündérek a ráncos tölgyek.
Ha túl közel jössz; nincsen alakom,
szégyenlős vagyok, mint búvó völgyek,

az ormok között feszülő tisztások
vagy bükktermést kutató vadkanok,
az őzek, akiket senki sem látott,
de hallhatóak: óvatos zajok.

Ha szeretnél eljutni néha hozzám,
hogy törzsemre testeddel ráfeszülj,
szomorúfűz legyél; zöld oroszlán,
a fák szívéhez ne szólj emberül.

Érdes koporsók a betonházak.
Eltévedek ott, hol félve laksz.
Nővé változik rugalmas törzsem,
és siratom, ha kegyetlen maradsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-18 16:43:22
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-18 16:43:22