Vaksi és Tapsi

nem ismertem senkit
csak a kapu nyikorgását
az olajos padló szagát

a Vaksi
a Tapsi
két bélyeg
haza akartam menni
lemosni őket

körbe jártam az udvaron
mint egy árnyék
nem néztem a szemébe senkinek
a hangok távolról úsztak felém
lelkem vergődött
fióka a karmok között

otthon csend volt
a kézzel rajzolt térképeim
szigetek
ahová senki sem követhet
az asztal alatt pokróc-kunyhó
ahol végre nem bántott senki

éjjel álomba sírtam magam
reggel felvettem a kopott ruhát
erre futotta

először az első pad
aztán hátrébb
még hátrébb
végül a bukottak közé
ahol a fény már nem ér el
csak a szégyen szaga

és én ott ültem
mint akit elfelejtettek
mint akit soha nem is hívtak
élni








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-04-27 10:33:48
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-27 10:33:48