túl a hatvanon
a borosta elfelejtett reggelek maradéka.
foltos, kinyúlt Metallica pólóban ül
egy zsúfolt szobában.
körülötte zacskók, penészes pizzásdobozok.
a padlón, a bútorokon hangyák.
az ágya vetetlen,
a szekrényen lógó ajtó
nem tarja vissza a kibuggyanó ruhákat.
a falakon együttesek, koncertek, barátok
színevesztett, gyűrött képei.
egy 2003-as Sziget-belépő,
és egy gitár húr nélkül, repedt nyakkal.
az ő koncertjükről
neki már nincs
se kép, se hang.
kezében távirányító.
a tévében, a fejében
repedezett káosz.
mindig ugyanaz villan az arcába —
mikor
csúszott meg.
sötétedik,
váltogatja a csatornákat,
hátha a múltja ott bújik meg
egy reklámblokk mögött.
amikor végre kikapcsolná,
rájön,
nem a tévét kellene.
hanem a hangot,
ami ugyanazt kérdezi.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-01 10:43:27
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-01 10:46:16
