Szem és fül

A Hősök terén áthaladva figyelte a madarakat.
HúHúhh hu! A szürkegalamb váratlanul a homlokának ütközött.
A becsapódást alig érezte, szinte csak legyintésnek tűnt. Gyorsan körbenézett, de a Titanicként viselkedő madár beleolvadt a felröppenő rajba. A buszon a Duna felett elszundított pár percre. Munkahelyére érve beült a megfigyelőszobába. Nappalos kollégája szerint nem volt semmi különös, az Alfa Centauri hozta a szokásost, az Epszilon Eridanit valami interferencia zavarta, amúgy semmi extra. A rádiócsillagász átnézte a frissített adatokat, bontott egy energiaitalt, sóhajtott, hosszú napnak ígérkezett. Munkaideje felénél résnyire szűkült szemei felpattantak. Laptopját felnyitva gyorsírót meghazudtoló gyorsasággal gépelt. Arca mosolyra húzódott, ami a nap végére begörcsölt, ujjaival együtt.

Pár hónappal később elkészült az erősítő. Nem szólt senkinek. Remegett a keze, amikor rácsatlakoztatta a fő antennára. Várt. Nem történt semmi, csak a megszokott zaj sistergett a hangszórón át. Merev háttal ült egy darabig, estére nagyon kimerült, alig tudott hazamenni. Másnap élőholtként bevánszorgott, azon a szinten volt, amikor már a koffein sem segített. Percekkel később a fáradtságtól szinte elájult.
HúHúhh hu! A nyitott irodaablakban a szürkegalamb pislogott. Felkapta a fejét, a monoton sistergés helyett füllel is érzékelhető szignált észlelt. Riadtan a monitorra pillantott, de oké, működött a felvétel. A Sírius felől nem a megszokott jel érkezett, ám fél perc után sajnos megszűnt. Hetekig semmi.

A következő észlelés teljesen váratlanul érte, közvetlenül váltás után történt, azzal a különbséggel, hogy most a Kepler–186-ra volt a nagyantenna irányítva. Majd kiugrott a bőréből, ekkor kivágódott az irodaajtó, leváltott kollégája viharzott be.
– Ne röhögj! – kiáltott a kolléga. – Letojt egy galamb, most megyek tisztába tenni magam.
Megvolt a két jel felvétele. Remegő ujjakkal átküldte az elemző részlegre titkos besorolással.
Az eredményre heteket várt.
Az elemző részleg főosztályvezetője egy dühös hangvételű válaszlevélben közölte, hogy az ő idejükkel ne játsszon senki, vicceskedni, trollkodni ne merjen többet. Mindkét jel teljesen valós idejű, a felvétel idejében kibocsátva. Dekódolva hangfájl mellékletként.
Sokáig nézte a válaszlevelet. Több mint ötszáz fényévről valós időben jel? Amikor lejátszotta a hangfájlt, megborzongott.

Húú hú huhhuh.

Visszasétált a Hősök terére. Közeledtére a madarak felröppentek. A Gábriel arkangyal szobor lábazatánál egy szürkegalamb várakozott. A rádiócsillagász odaért, megköszörülte a torkát, mégis rekedten megszólalt:
– Hallasz engem?
A megszólított azonnal elmosolyodott. A galamb szemén keresztül figyelte a borostás embert. Nézte a riadt szempárt, a résnyire nyitott szájat. Hallotta a szapora légzést.
Tiszta szívből kacagni kezdett.

Méghogy a teremtőnek nincs humora!
    





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-04 17:53:35
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-05 01:23:21