Talán - szonett

A fény kihunyt. Fölénk feszült az éjjel.
Talán vakon kilőtt golyó a sorsom.
Alattomos gyilok megannyi drónon.
Te messze vagy, de jól tudom, mit érzel.

A konyhaasztalon papírlap fekszik,
fölé hajolni látlak éjjelente.
'Hiányzol' - írod, és szelíd szemedre
sötét bogár, a fájdalom telepszik

A múltba néz, kinek jövője nincsen.
'Fehér ruhádban állsz elém, kezedben
virág lilul, csokornyi szarkaláb.' Ma

a régi kép sem ad vigaszt. Ma minden,
mi volt, eltörött. Csak állnak esetten
öreg szülék, szemük üres. Talán ha...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-10 21:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-10 21:05:58