Talán - szonett /jav./

A fény kihunyt, fölénk feszült az éjjel.
Talán vakon kilőtt golyó a sorsom.
Alattomos gyilok megannyi drónon.
Te messze vagy, de jól tudom, mit érzel.

A konyhaasztalon papír fehérlik,
fölé hajolni látlak éjjelente.
- Hiányzol - írod, és szelíd szemedre
sötét bogár, a fájdalom telepszik.

A múltba néz, kinek jövője nincsen.
'Fehér ruhában állsz elém, kezedben
virág lilul, csokornyi szarkaláb'. De

a régi kép sem ad vigaszt. Ma minden,
mi volt, törött. Csak állnak ott esetten
öreg szülék, szemük üres. Talán ha...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-12 00:19:51
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-12 00:19:51