motorozás egyedül
meszes köd ül a tájra,
az utcák útvesztőjében
sovány kutyák szimatolják a csendet.
a dombok felől hideg szél jön.
vörös motorker fénycsóvája
átszúrja a hajnal hártyáját.
a szabadságérzés nekifeszül a szélnek,
az álomvonal megállítja az időt egy
észrevétlen pillanatra.
annyit ér,
mint amikor valaki
az árnyékát próbálja
visszaragasztani a falra –
és egy távoli visszhang,
ott reked az éjszakában.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-18 09:36:26
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-18 10:59:37
