Pótolhatatlanok (jav.)
Gyászmenet lesz holnap.
Megásnak még egy sírt,
kitűznek még egy zászlót.
Tanácstalan vagyok.
Egyre telik a babatesttiszta temető.
Ásóval járnak a dadusok,
a föld kopogása az altatódal.
Körülálljuk a gyermekágyat,
csöpög a szemünk,
látni akarja, miből lesz a feltámadás.
Ezt a katonát egy drón tépte szét.
Balszerencse volt, semmi más.
"Bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet,
bizony, mind ahhoz járó vagyunk."
De bennünk csakazértis istenhit tátong –
igazán megtölthetné már a béke.
Szeretteink álmát nézzük.
A hiányuk körülleng minket.
– Kigyomlálod holnap a sírját?
– Cserélni kell a virágokat is.
"… íme, por és hamu vagyunk."
És muszáj a pótolhatatlanok után is élni.
Ukrajna, 2025.09.18. – 2026.07.17.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-17 00:40:29
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-17 01:09:49
