Sorminták

Hideg a lábam.
Üldögélek rád sandítva
színes üvegcsuprok mögött.
Rég nem rakok jeget italainkba.
Szőnyegünkön izgága állatminták,
nedves, erős nyelveden
kerestetnék velem
a tegnapi jégkockák ízét.

Másik lakásban, másik életben,
kislányként hasamra feküdve
számolgattam őket,
elképzeltem nemzetségüket.

Egyik lábamat öledbe teszem,
aztán lassan a másikat is,
onnan lentről helyeselve bólogatnak.
Szemedben éled a mégisigen,
ami már hetek óta nem.
Összecsillan vele
a lótestű, kőtáblafejű
sormintalények bundáján
a mennyezeti világítás.
Mint amikor lézerkardok
metszik surrogva egymást.
Maghasadás készül.

Nincs időm csodálkozni,
hogy szőnyegen élő, torz,
kétdimenziós állatkáim
épp drukkolnak nekünk.

Holnap melléjük heveredek.
Meg kell számolnom őket.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-09-09 11:45:01
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-09 11:45:01