Vagy semmi sem

összehúzott szemöldök
és homlok sánca
mosolyra hasonlító
fintor a szájról
olvasható hogy
ki akarom marni
a nem tudom hol levő
törmeléket zúgást szöget
ami a kezedben porlad
de föld marad
amorf és szelíd és
émelyeg
nincs bizonyosság
feje alatt párna
hazudik a húsmeleg
csontok nyomhák
egyik fa a másikát
nedves bőrszalag
romlott zöld szavak
köpnek ránk és idézik
amit lehet elgondolni még
emelkedő mellkasában
ha magamat figyelem
a mozdulat sem zaklatottabb
saját szemét nem tudtam
lecsukni hogy végre
ugyanaz legyen mégse
hogy felfogná az a párna
a gyakran zuhanó testek
oltalmát élvezné
a test a lélek is
érintésünk pokla
vagy semmi sem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.