A hiány

A gaz elborítja a váróterem romjait és környékét.
Elszáradt kóróerdő mered az ég felé.
Fel-felerősödő surrogással seregélyek örvénylenek tovább.
Az arcon különös fény.
A megcsillanó szem kutat a távolság réseiben.                                                                             Végül, egy kettétört ecetfa törzsére tapad a tekintet.
Az égszínkék expressz könnyű suhanással érkezik.
Halk, sikolyszerű fékezéssel, puhán lengedezve áll meg.
Az ablakokra száradt tekintetek sötéten bámulnak a külvilágra.
Egy ajtó felszakad.
Valaki alászáll.
Áttetsző, halvány selymekből kiélesedő alak.
Lassú átúszás.
Ölelés.
Mélytengeri hang a fájó dobhártyán…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-10-09 14:44:22
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-09 14:46:38