kint még a zajos
világgal határ
de bent
csend
áhítat
lélegezni is alig mersz
régi mesterek műve ez
poruk van már csak -
de az ég felé nyúló oszlopok
között itt a tér ívekbe zárva
a kopott köveken
elmúlt léptek zaja
s a vén, szúette padok
régi meséket rejtenek
előtted az oltár kitárja
kincseit
színes ablakokon át
ömlik a fény végtelen árja
s hallod eldalolt énekek
ezreit
