Felnõtt lettél
Hányszor de hányszor
másztál fel
a marcipánnal bevont domb tetejére
szárnyas nappalokon,
hogy egészben nyelhesd le
a rózsaszínű pezsgőtablettát,
hogy ott mélyen érezhesd
gyomrodban a furcsa bizsergést.
Füledbe hangyák másztak,
orrodat, szemedet telefújta a szél
a nyár porával,
de te nem törődtél vele.
Gyerek voltál.
Csak bámultál fölfelé, hogy
végre megértsd, hogyan
lehet ott fönn annyi kékség,
s honnan jön az a sok kis
átlátszó buborék.
Fejed fölött hófehér
tejszínfelhők úsztak lomhán.
Akkor még nem gondoltad:
Hiába ülsz repülőre,
Nem ugorhatsz bele.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Szegedi mûvészeti antológia, 2005.02.
