HOL VANNAK?

Én itt vagyok megfáradtan, öregen.
A volt magamat hiába keresem.
Azt a kis józsefvárosi gyereket,
Akit mutat néha az emlékezet,
Aki a múltból olykor még int felém,
Alig hihetem, egykor ő voltam én.
Vagy az a padban szorongó kisdiák,
Aki kijárta végül az iskolát,
Hogy a nagybetűs életbe lépjen,
Tényleg én voltam az, valaha régen?
Akibe szerelmes volt egy barna lány?
Az is én lehettem egykor? Talán.
Azt kell hinnem, az emlékek hazudnak
És csak álmait mutatják a múltnak.
Olyan távoliak, idegen képek,
Mást látok mikor a tükörbe nézek.
A tükör valóság, a másik álom,
Magamat benne már meg nem találom.
Egy gondolat tör fel az este csöndjén:
Mi lenne, ha a tükröt összetörném?

2005.04.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.