Az arcod

Láttalak a moziban.
Gondolkoztam, mit nézek,
hogy a gépész berakta véletlen a fényképed.
Körbenézek;
Az emberek -arcuk meg se rezzen-
csöndesen gubbasztanak.
Nem értem.
Miért a csönd?
Itt vagy velem, a filmkockák
peregnek, de nem nézem,
Érzem, ez most más mint a többi,
Nem tudom, hogy hol vagyok...
Elindultam a moziba,
És most nincs körülöttem semmi
Csak a szoba,
ahol a kanapén te meg én ülünk
és nevetünk.
Tökéletes az este.
Bárcsak (ez) most lenne...
Mert hirtelen nagyot ugrok,
valaki a filmvásznon sikoltott..
Újra a teremben.
A film pereg és én
tudom, hogy mindjárt megérkezel
és visszaülünk a fotelba
A lámpákat égve hagyva
Nézünk egymás szemébe.
És arra gondolok, ha így lenne,
hogy minden film Rólad szól,
Te mit csinálsz, unatkozol, amikor bemész a moziba?
És minden zene és tánc és sarok és utca
csak egy arcot ad vissza.

Egy arc figyel mindenhol.
Hiányzol.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.