Bájital


Előttem az üst. Forr a víz.
Az asztal varázsfüvekkel tele;
Kis fiolák, üvegcsék, vagy tíz.
S itt az üst. Mit szórjak bele?

Ettől itt boldog, attól meg szép leszek,
Van, amelyik bátorságot ád;
Attól a fejembe csacska versek
Kúsznak, ez elaltat csupán.

Ezt a zöldet, hogyha beleöntöm,
Erős leszek, mint a vén sziklák.
Ha a pirosat még hozzátöltöm,
Tenyeremből pattognak szikrák.

Egy csipet csak ez a mélykék,
S lebegek, mint a bárányfelhők;
A barna porból oldanék még:
Bölcsebb leszek, mint az erdők.

Boldogan szemlélem birodalmam:
Porok, füvek színes tengerét,
De hogy végre utánuk kaptam,
Kialudt egyszerre a fény.

S a gyergyát kioltó röpke fuvallat
A sötétben fülembe így suttogott:
„hazugság, hidd el, minden varázslat,
lásd, téged is majdnem becsapott.

Mert bájitalt főzöl, ilyet vagy olyat,
S utána szebbnek hiszed magad.
Vagy jobbnak, ahogy hatni kezd az oldat.;
A világot rímekbe szeded magad.

Vagy boldogan röpülsz a fényben,
Bölcs lelked maga az Egész:
A világosság vagy az éjben.
Csak vigyázz, tükörbe ne nézz!

Megpróbálta már annyi más ember:
Jónak lenni, szebbnek, boldogabbnak,
S lettek, ahogy megitták a vegyszert,
De maguk elől el nem bújhattak.

Mert az üveg lecsiszolt lapján
A varázslat semmivé válik,
Egy pillanat vagy annyi sincs talán,
S a tükörben régi arcuk látszik.” –

Néztem a csöndet. Mit tehetek?
Szép, jó, sem bölcs nem vagyok,
Nem írok híres verseket,
Velük égni nem várnak csillagok.

De most itt állok a pinében,
Előttem az üvegek sorban.
Kiöntögessem őket szépen?
Majd összefolynak végül a porban.

Nem! Most mégis mást gondolok:
Beleöntöm mindet a vízbe,
Mejd merészen belekortyolok,
Oda sem figyelve a furcsa ízre,

Hátha mégis történik valami…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.