Borát elvitte...

Borát elvitte az óév
Pöttöm égi vizek meguntan potyognak.
Csönd van. Csak a nyelvek kortyanása hallik.
Parányi vagyok megtelek vizzel
Vándorló égi madár beléd száll, hidd el!

Megiszik téged is, beléd bandukol az ég
Mintha villám kúszna végig egy hangya
Kicsiny küzdelmes alagútéletén.
Kértem, magamban, hogy megbocsátasz
Lent, alattunk, vízből pára szállt fel,
Mi olyan tűzt éreztünk belül, olyan mámorítót
Súlytalan lábad fölött lebegett remegő magad
Bent, a barlang kamráiban te búsan bólintasz
Ráhinted vállaid egy menóra tüzére
Fáradságod visszaszáll rá, áradó benn-kinn
Bóklászás, becsüld meg őt,
A stoppost, az autópályán. Már
túlmentünk azon ahelyen, ahol állt,
De ő még mindig velünk, veled!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.