Kés alá feküdtem önként lelkem mélyéig hatolt a szike -Dr. Czelenk Ferenc adjunktus úrnak.

                                            ***A Levelek egy addiktológiáról ciklusból***

                                                          „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen
                                                            a föld!”
                                                                      (Mécs László)

még ekkora – elnézést a kifejezésért – nagydarab sebész keze alá sosem feküdtem
pedig vágtak már térdembe fenekembe jó párszor szikét
hason fekve a műtő ágyon – asztalt azért nem írok
mert mindig a boncasztal jut eszembe  egy riportom felvétele során
a váci kórházban volt alkalmam élőben látni egyet –
azon kezdtem el gondolkozni na költő „most neked annyi”
de éreztem a csodát precizitást míg egyenként fenekembe ültette
a tizenkét kapszulát naná hogy megkérdeztem
az adjunktus úrtól árulja már el nekem hogy mennyit rakott belém
e nagydarab sebész keze finoman simogatott
bár lelkem mélyéig hatolt a szike a műtét gyorsan és jól sikerült
semmi fájdalom félénkség mert közben a papköltő
Mécs Károly gyönyörű sorait mormoltam magamban
majd leszálltam a műtő ágyról szívem lelkem kitakarítva
minden felesleges limlomtól megköszöntem az adjunktus úrnak
és kollégáinak a munkát majd „irány Surány”
vagyis nyomás vissza az addiktológiára
                                                                    Balassagyarmat. 2003. február 10.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Üzenetek, vallomások, strófák (antológia) (Rétság, 2005)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság