Üvöltenék
Néha úgy üvöltenék
Üvöltenék
Mint sebzett vadállat
Az éjszakában élő
Sötét árnyak felé
Üvölteném elég elég
De megállít egy hang
Azt mondja hagyd
Ne még
Ébredj inkább
S szívedbe szálljon új remény
Ne uralkodjanak rajtad
Ők
Akik rőt
Iszonyú testükkel
Most még
A holdat takarják
De már a nap kell nekik
Azt akarják hogy
Elvesszen az is mint
Annyi mindenünk
Üvöltenék
Mert kell hogy megmaradjon
Életünk
Szerelmünk
Üvöltenék
Ha lenne ki hallaná
Mint csattan hátamon
Kínom ostora mikor
Verejtékben úszva
Forró ágyban eszmélek
Üvölteném
Szeretlek s
Nem kell más soha.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
