{Millió büdös kis lemming...}

Millió büdös kis lemming, csak mennek a csordával,
Nem törődnek bűnnel, érzéssel, csodával.
Rohannak zombiként a fejtábla nélküli tömegsírba,
És ha odaérnek, azt hiszik, a kudarc előre meg volt írva.
Nem sírnak, ha fáj is, erősen tagadják,
Az üres büszkeséget, meg méltóságot akarják.
Nem félnek! Áh, dehogynem…Rettegnek!
De lelkük vívódására csak más harcos lelkek felelnek.
Vagy inkább hallgatnak. Tudod, a nagy büszkeség!
Csak az utolsó percben értik meg: Szar volt az egész!
Áztasd csak könnyel a koporsód, buta zöld manó!
Legalább a mocskos föld legyen az őszinteségnek való!
Vedd észre: a büszkeség gőg volt, a méltóság magány!
És ha minden körmöd tövig kopott faládád falán,
Ha az éltető gázelegyből örökre kifogytál,
Jöjj rá, te ostoba lemming: EMBER voltál!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.