A múlt rabságában
A múlt rabságában
Talán csak egy lépés kellett volna még
Hogy véget érjen a régóta nyomasztó álmod
Hogy végleg leszaggasd a lelkedet feszítő láncot
Hogy legyen erőd még új lépéseket tenni
Az életednek egy új irányt teremtni
Hogy ne ülj magadba roskadva egy széken
Hogy legyen terved, jövőd az elmédben készen
Talán csak egy lépés kellett volna még
Hogy dédelgetett álmod valóra váljon
Hogy legyen kapaszkodód e zavaros világban
Talán egy mosoly hiányzott, vagy egy kézfogás
Néhány közvetlen szó, meg egy kis bíztatás
Észrevenned talán mégsem ártott volna
Hogy a segítő kezet egy hamis barát nyújtja
Talán csak egy lépés kellett volna még
Lépned kellett volna, node mikor, merre és hogyan
Hisz utad buktatókkal mindig is tele volt, tele van
Honnan tudod, hogy az áhított mosoly, kézfogás
Őszinte volt-e, vagy csak színészkedés, csalárd ámítás
Ahogy azt sem tudhatod, hogy e lépéssel választott új utad
Talán egyszer holtvágányra visz , majd cserben hagy
Talán csak egy lépés kellett volna még
Hogy összedőljön az a már régóta készülő vár
Amit eddig elértél, amit kínkeservvel összehoztál
Hogy rád zuhanjanak a gondoktól roskadó falak
Hogy összetörjék lelked, hogy sárba tapossanak
És hogy végül egy egész világ omoljon benned össze
Ezért hát felejsd el a múlt lépéseit mindörökre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
