Szemeid



Zöld a színe a szemednek.
ahogy belenézek,
meglátom a tükörképem.
Bennük mindazt látom,
amit harminc éve tudok
s megtapasztaltam,
nem forgolódom ágyamban,
álmaim nyugodtak,
csak szemeid szédítenek,
átüt sejtelmesen
valami, gyújtogat, lobog
a vágy , sejtő titkod;
úgy élek, mint eddig, kívül
nem látni változást;
tudod, nem közülük való
semmim már, mint kapocs,
mi levált, úgy hulltam izzva
rád, beégni,mint jel,
kinyílni, látni, érintve
mint egy csodát, és ha
mondanám: más nem értené,
látható jeleid
itt különülnek, fénylenek,
és nézed:
ahogy magadba ránt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.