BILEND-BOLOND TÖRTÉNETECSKÉK

NYEST

Hosszú verset írt a nyest
arról, hogy leszállt az est.

Ám e verset, este még,
a lapnál de megnyesték!

Maradt, hogy: „Leszállt az est,
s vadászni ment el a nyest.”

No és maradt, ami fő:
írta mindezt NYEST BENŐ!

NYUSZT

Volt egy bajszos nyuszt.
Lekéste a buszt.
Hazament és még hosszabbra
növesztett bajuszt.

Újra várt a nyuszt,
buszra, juszt is, juszt!
Egyre várta, mindhiába,
azt az átok buszt.

Mit lát ez a nyuszt?
Nyuszleány jön. Húsz?
Egy jött, ámde csinos, s neki
tetszett e bajusz.

Berobogott busz.
S újabb, juszt is, juszt!
Nyuszlegénynél, nyuszleánynál
meg csak pusz, pusz, pusz...

A RÉM KEDVENCE

Nagyon szerette egy rém,
ha ölében ül görény.

Imádta az illatát,
jobban, mint sír dohszagát.

Mondta: minket ez a bűz
mindörökre összefűz!

Szólt a görény imigyen:
fáj már a bűzmirigyem!

KENGURU KERGESORS

Megrótták a kengurut,
fentről: miért nem gurul?!

Ellenveté kenguru:
ugrál ő és nem guru'.

Ne ugrálj, te kenguru,
mondták fentről, csak gurulj!

Megrúgták e kengurut,
fentről. Egyből elgurult!

A TUDÓS JEGYZETE

A tudós büszkén feljegyezte:
„Giliszta felcsípett egy tyúkot!
Azt hiszem: ebből házasság lesz,
mert a tyúk rámondta, hogy kot-kot!".

HÓFAJD

Ígérgette jó faj hófajd:
-  Megcsinálom! Persze! Jó! Majd...
Ismerte már őt a tundra,
s mindezt hóban, hőben, unta!

NAGY GODA

Mondták:  -  Barátom, te goda,
a fiam /lányom/ tedd oda!

Oda is tette a goda,
őt meg feltették fő-oda,
ekképpen lett hát nagy goda,

bár nincs egy ép gondolata.

A NAGY KISMAJOM

Volt egyszer egy majomka,
mást helyéről kinyomka.
Kinyomott mondott rútat,
meg azt:  -  Ezt hol tanultad?!
Önérzetes majomka
választ hátul kinyomta.
Ebből látni lehetett:
tanítói  -  emberek.

VADJUH-HUH!

Volt egy vadjuh: vadbirka.
No, az bírta  -  míg bírta!
Ám puska odapörkölt.
Így lett vadbirkapörkölt,
s levált róla az irha...
No, az sokáig bírta!

VÖCSÖKTUDATLAN ÖCSÖKNEK

Vizimadár a vöcsök.
Kicsinye nem kér csöcsöt,
ámde rovart begybe varr,
s begybe megy be nála hal!

PECHES LILE

Futkározott a kis lile,
de gilisztát mégsem lile.
-  Lile! Méregtől vagy lila?
Rossz helyre futsz, s bíz’ az hiba!
Azt keresd, eszecskéd, ha ép:
hol is a gilisztásfazék?!


CSÁSZÁRMADÁR

Azt hiszi magáról: császár,
e szép díszes madárka?
Ha igen, az emberek közt
lépten-nyomon van párja!

JÓNÁS A CETHALBAN

Jónás nagyon búsult a cetben.
Azt hiszem, nincs is csoda ebben.
Szíve bánattal olyképp megtelt,
hogy Urára is megneheztelt.
Rászólt a cet:  -  Csücsülj csak, békén!
Mit tudod te mi vár a végén?
Jobb volna tán, hogyha kiraknak
Ninivéjébe szép Iraknak?!
Belsőm bűzös, de fel nem robban,  -
ott meg rend, rendőr  -  darabokban!
Itt nedves csend, nyugalom,  -  látod?
Fene vigye prófétaságod!
Csücsölj, csicsizz, gubbasszál hitben!
Kint Samu lett az Atyaisten,
de itt, bensőmben, nem vesz észre.
Térj már, kis  prófétácskám, észre!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.