,,Süllyedõ hajó''
Büszkén, rendíthetetlenül
szelte az óceánt
azt hitte, semmi nem győzi le
s övé az egész világ
gőggel haladt így előre
a nyugati szél szárnyán
mi elé állt, azon átgázolt
egyre gyorsabban haladván
De jött a köd, hideg és sötét
s vele együtt a zátony
a hajó pedig megfeneklett
végét hozta az alkony
Egykor fenséges volt
most a víz roncsként nyeli el
magát legyőzhetetlennek hitte
s bosszút állt a tenger
Lassan, de biztosan
száll hullámsírba alá
ez a gőg jutalma:
lassú, siralmas halál
2005. 09. 28.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
