Őszi csendben

Látod Kedvesem már az őszi csend
Avarba hull vérzőn szerte-szórtan
Mint megannyi jégezüst esőcsepp
S társa vész a szónak elhagyottan

Szemed tükrén a fény meg sem rezdül
Még füröszti magát benne az ég
Foglyoddá tettél észrevétlenül
S már elengednél, ha menekülnék

Nem jár ezért sem áldás , sem átok
Úgy jutok el az ítélőszékig
Hogy egyetlen bűnöm megbocsájtod

Mint nyárnak az ősz, s télnek a tavasz
Önző voltam, s szívem ma is vérzik
Mikor csak magamnak hazudtalak


       2002 07 11






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.