Fények
Fény villan cikázva az ablakrésen
Árnyékok fátylán szívemig hatolva
Vérbíbor testtel elnyúlik ágyamon
Mintha az elhagyott kedvesem volna
Aranyló lángtenger moraja ébreszt
Glóriát fest fejem köré a hajnal
Jó lenne pihenni még tűz ölében
S megbékélni lázadó önmagammal
Hulló szikra fürdet, pirkadat hevít
Gyökér újjakkal föld- testembe vájnak
A szomjatoltó mézsárga fénycseppek
Mint vízre zuhant kiszáradt faágak
Jöjj Hajnal! Hasítsd szunnyadó szívemet
Égve, lobogva ezernyi szilánkra
Tanítsd meg látni vakká vált szememet
S szólni kiáltva elnémított számat
Hogy emberként élhessek itt a földön
Még eleven tűzzel éget el véred
Fonj izzó fénykoszorút a síromra
Hogy lássak,ha az út végére érek
2000 03 28
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
