Pötyi

/Kutyám műtétjére/


Riadt fény gyúlt a szemében
Hunyorgó csillaghad
Lobbantotta tűzre lázát
A vén szőr-pamacsnak
Az altató lassan hatott
Kérdezte:Mi az? Félsz?
Nem szégyenlem, ő nyugtatott
Csak nyugi! Semmi vész!
Így ment ez rég, kettőnk között
Jól ismertük egymást
Értette az emberi szót
Én meg a vakkantást
Lassult a vér,ahogy elnyúlt
Mint bukó fény árnya
S lehullt feje a kőpadon
Parányi mancsára

S jött a műtét,a kutyámért
Szívem majd megszakadt
Elment,ahogy ember elmegy
Csak póráza maradt
S gézek, vatták,szikék, s a vér
Hallom ,hogy csörgedez
Mintha hívna: Merre vagytok?
S hol van, ki ölbe vesz?
Azóta is keresem őt
Magamban beszélek
Szólítgatom, úgy ahogy rég
A semmit becézem
S ha hajnalt bont a szürke éj
S kivert kutya csahol
Azt álmodom, hogy visszajött
Ő ugat valahol


        1999 07 28






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.